McDonald's

Legal notice: Kedves Ügyvédek! Az alábbiakban kizárólag személyes benyomásaink alapján kialakított véleményünket, hangsúlyozom, véleményünket rögzítjük. Csak semmi pereskedés!

Aperitif
Óriáslenyűgözőmegagrouptesztünk első lépéseként hova is mehettünk volna máshová, mint a Mekibe. Még emlékszem, amikor kiskoromban megnyílt az első McDonalds Győrben. Elmenni oda enni esemény volt, nos azóta megváltozott egy kicsit a helyzet, de mi most nem úgy tekintettünk az étteremre, mint a yuppiek elfoglalt világának biztos és gyors kalóriaforrására, hanem elmentünk VACSORÁZNI. Háromfős, mindenre elszánt csapatunkat alaposan felkészítettük, és jó éhesen jelentünk meg a munkavégzés helyén. Professzionális módszereinket a végletekig tökéletesítve kezdtünk neki a Duchemin eddigi történetének legjelentősebb tesztsorozatához. Az Astoriánál lévő éttermet választottuk a próba alanyául. Mindenki pontosan érkezett, kicsit izzadt a tenyerünk és remegett a térdünk mielőtt beléptünk, de aztán beléptünk és belefogtunk a kemény munkába. Higgyék el, ez távolról sem szórakozás.

Kívülbelül
Az elegáns környékhez igazodik az étterem berendezése, ami kiszolgálja az ott megforduló összes célcsoport ízlését egyszerre, így az amcsi hangulatú műbőrpad (menőknek) felett fekete fehér portré fotók (időseknek) függenek, a bútorzat modern, akárcsak a többi berendezés, de van itt fülhallgatós CD játszó meg gyerekülés is. Megnyálazott és levegőbe tartott ujjunk nem érzett wifit, de net van fix gépeken. A Mekiben széles a választék, és erre nem mulasztják el felhívni a gyanútlan fogyasztó figyelmét. Jó formán be sem lép a vendég, már színes táblák kiáltják az arcába a legújabb akciókat, biotejet, gyümölcsöt, meg varázs szívószálat (ezért még visszamegyek), és a táblák megismétlődnek majd’ minden oszlopon és falon, mire a pulthoz érünk. A gaz imperializmus lenyűgöző bősége.

Amit ettünk
A tesztmenü az alábbiakat tartalmazta: Big Mac menü kólával, kis shake, friss gyümölcs, Quarter pound royal cheese (akik nem látták: Sajtos McRoyal) krumpli, juice, továbbá az eredeti Szendo Mexicano (sic), a lenyűgöző krémsajtos jalapeno paprika, végül a méltán híres eperfagyi és juice (hja, két juice, valaki kap egy figyelmeztetést).

A kiszolgálás baromi lassú volt, én kértem először, mire a többiek leültek, majdnem kihűlt a sok finomság. Az asztal úgy mozgott, mint a centrifuga, kis agyalás után rájöttünk, hogy ezt nyilván a shake frissen tartása végett tervezték így. Jó hangos volt a zene, alig bírtunk konzultálni szakmailag, de jótékonyan elkendőzi a kisebb orális és anális zajokat. A kolléga kifogásolta, hogy nem adtak evőeszközöket! Ő nagyon lelkiismeretes.

A gyakorlati próbát a krumpli konzumálásával kezdtük, és kivétel nélkül egyetértettünk abban, hogy a jól elkészített mekis krumplinak nincs párja. Idézett példány pedig ebből a fajtából származott, így friss volt és forró, kiegyensúlyozott só mennyiséggel ellátva, megfelelően átsütve. A főfogással kapcsolatban már megoszlottak a vélemények. A Szendo Mexicano (nem merem kisbetűvel írni) szakvéleményünk szerint kócos salátát, dupla sajtot, paradicsomot, ubit, paprikát és húspogácsát tartalmazott, Mexikót pedig egy baromi csípős szósz hivatott a szájba idézni, amelynek eredményeképpen néhány falás után a kolléga már csak a csípést érezte, egyéb ízeket nem, így ő ki is esett a munkából. A quarter puond cheese-t fogyasztó sztoikus tesztelő szerint ennek is ugyanolyan íze van, mint bármi másnak itt, és hogy is jöhetnénk mi ahhoz, hogy ezt kétségbe vonjuk. Némi fűszer azért érezhető volt. Minden szendvicsek királya, a Big Mac-et alig lehet kézbe venni, szerintem ezt csak Mick Jagger tudja rendesen megenni. Nekem szétesett az első harapás után, és minden tiszta összetevő lett. Szerencsére folyamatos a takarítás, több ízben minket is feltakarítottak. Nem állítanám, hogy a Big Mac-nek lenne bármilyen íze. A hús kifejezetten semleges Ph értékű lehetett, még egy csipetnyi olaj ízt sem tudtam fellelni. Fűszer, netán só, semmi. Ugyanaz az egyen meki édes íz, ami gyakorlatilag a hal és csirkeszendvicsen kívül minden szenyában fellelhető, akárhol a világon. Viva la globalizáció!

A szendvics után lemarattuk a nyelőcsövünket egy kis kólával, juice-szal (ízelválasztóként), majd belekóstoltunk minden mexikói kedvencébe, a jalapeno paprikába. Kóstolták már a vizes zoknit, mosás előtt? A csokis shake nem volt rossz, megközelítőleg ugyanolyan édes volt, mint a Big Mac, csak hideg, meg olyan sóderes. Mondtam is az egyik munkatársamnak, hogy az én sékem jobb, mint az övé, megtaníthatom, de hát… Az eperfagyi hűde finom volt. Tényleg. A juice szerintünk nem száz százalékos narancs. Egyik környezettudatos tesztelőnk örömmel nyugtázta, hogy a kávénál megkérdezték, hogy kér-e cukrot, és mivel negatív választ adott, így nem kellett kidobni a fel nem használt cukrot. Szalvétát is keveset adtak.

Szándékosan hagytam a végére a friss gyümölcsöt. Egy lezárt műanyagzacskóban kaptam, a tájékoztató szerint 75% alma, 25% szőlő és a friss gyümölcs legtermészetesebb összetevője, antioxidáns. Megjegyzem, én hozzáadott antioxidáns nélkül soha nem eszem friss gyümölcsöt. Az almával kezdtem, aminek alma íze volt, a számban viszont mintha éreztem volna némi szájpenészt. A szőlő pedig bizonyára komoly biológiai kutatás eredménye, valahogy kivonták belőle az ízt.

Summárom
John Legend nagyszerű, a McDonalds kevésbé, mégis visszatérünk néha – néha egy édes szendvicsért, vagy egy fagyiért. Van ebben valami. Talán a gyümölcsnek köszönhető, de a várttal ellentétben nem éreztem magamat úgy, mintha kövek lennének a hasamban, és a többiek sem panaszkodtak erre, de hazafelé valahogy egyikünk sem beszélt arról, mit ettünk.

Következik a Burger King!