Folytatjuk gyorsétterem tesztünket, mostani állomásunk pedig a Subway. Hátra van még a KFC és a Pizza Hut, de az aluljáró nem esélytelen.
Ezúttal ebédeltünk, tesztcsapatunk három főből állt, a vizsgálat tárgyát képező étterem a régi Váci utca elején, közel az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez található.
Kívülről jellegzetesen zöld, könnyen felismerhető és azonosítható. Belülről is ugyanúgy néz ki, mint az összes többi, még a falak festése is megegyezik, mellesleg nem néz ki rosszul, New York térkép van felfestve a metróvonalakkal. Ki látott még ilyet! Az étterem nem túl tágas, messze nincsen akkora hely, mint az eddig tesztelt vetélytársakban, az asztalok is kisebbek, de ahol mi ültünk, az stabilnak bizonyult, a székek nehezek, fémből vannak. Ez a gyorséttermi székfetisisztáknak jó hír, gyönge kezű lánykáknak és szteroiddal felfújt izomtiboroknak kevésbé (mi mindannyian kényelmesen lendítettük őket magunk alá). Tekintettel a helyszűkére és az emiatt kialakuló nagyongyors étterem fílingre, hangulatról nem igazán beszélhetünk. Alapvetően tiszta, itt-ott már kisé megkopott (ha jól tudom, ez volt az első a városban), de sosem fogunk úgy elücsörögni, mint egy Burger Kingben.
Ami viszont egyik eddigiben sem volt meg, hogy itt valóban friss kaját kap a felhasználó, amit ráadásul előtte készítenek el. Tekinthetünk úgy is a Subway-ra, mint alternatív fast foodra. A péktermék friss, vagy legalább is abban a hiszemben tart. Egyik tesztelőnk ezzel nem volt megelégedve, szerinte a barna buci nem volt egészen friss. Nos tehát. Sorba kell állni jobbról balra, először kiválasztjuk a pékterméket, majd a lényeget, a húsnemű töltetet, ami lehet hideg vagy meleg, ez utóbbi esetben csak a tölteléket melegítik meg, a zöldséget nem. Így helyes. Eztán válogathatunk a zöldségek közül, mi nem találkoztunk mennyiségi megkötéssel, úgy értem, amiből kérünk, abból adnak. Végül összeáll a szendvics, frissnek tűnő, sokféle húsból vagy halból, friss zöldségből, kesztyűben készítve, így nem kerülhet bele semmi olyan, aminek nem lenne helye. Italt a hűtőből vagy automatából tölthetünk, magunknak. A kiszolgálás gyors és udvarias, kevesebbet kell várni, mint a konkurenciánál, legalább is szubjektíve, hiszen a sor folyamatosan halad, nem kell egy helyben várni az ételre. Viszont jobban is involválódunk az ételszerzés folyamatába, nincsen meg az a királyi semmittevő érzés, amint egy McDonaldsban.
Amit ettünk finom volt. Eddig egyedülálló módon éreztünk más ízeket is az édesen vagy a baromi csípősön kívül. Az íz gyakorlatilag azon múlik, hogy melyik előre kitervelt konstrukciót választjuk, vagy hogyan konfiguráljuk szendvicsünket. De van! A sonkának sonka, a tonhalnak tonhal, a paradicsomnak paradicsom. Mennyei. Mindhárom szendvics ízletes volt (eltekintve a már említett szárazsági problémától, ami azonban elszigetelt esetnek bizonyult), azt kaptuk, amit láttunk és vártunk. Király a texmex szósz, de azért bánjunk az öntetekkel csínján, úgy jobban élvezhetjük a többi összetevőt. Nagyon fontos! Normál étkűek ne válasszák a normál, azaz fél szendvicset, kevés. A dupla, tehát normál szendvics azonban már jó méret.
Szóval minőség és rendes étel tekintetében nincs hiba, de összehasonlításokra egyelőre nem ragadtatjuk magunkat. Azt viszont már most eláruljuk, hogy a Subway drága. Egy teljes méretű szendvics ezerötszáz körül van plusz ital. Ennyiért máshol más dolgok is beleférnek, műanyagból.
Subway,
Budapest,
Váci u.
