Egy kis hazai felüdülés az amerikai lázban Húsvét alkalmából. Komplett kirándulás nagyszerű ebéddel és útleírással. Hollókőn jártunk.
Reggel tízkor indultunk kocsival a belvárosból, Budapestről. Feltöltöttük a csomagtartót babakocsival és tápszerrel, tekintettel a barátcsalád óriás kék szemű porontyára, a női gurmanók felszerelkeztek a kötelező folyóiratokkal és édes nedvekkel, majd útnak eredtünk. Kerepesi, Hungária, 3-as kivezető, majd rárontottunk az autópályára. A bébivel a fedélzeten mérsékelt átlagsebességgel, vadabbaknak jut 60 km autobahn, magyar közönséggel. Hatvannál kell letérni Salgótarján felé, majd egy tűrhető minőségű, kanyargós úton nyomultunk tovább elég hosszan, Hollókő ki van táblázva, arra kell menni. Egy bő óra alatt odaértünk, a faluban van parkoló, 500,-/nap. Van közel palóc nénis wc, becsületkasszás, 100,-/pisi, de azért figyelnek.
A parkolóból néhány perc séta az ófalu, úgy hatvan-hatvanöt ház, az utcácskák nem gyerekkocsi-barátok, mert nagy sziklákból állnak. A falu viszont lenyűgözően szép, a régi házak, a népviselet, érdekes és látványos.
Megéheztünk, hát betértünk a „Muskátli” Vendéglőbe. Magyarázat nincs az idézőjelre, de az étteremben nem csalódtunk. Régi palóc ház fél pincéjében, óriási, kétszintes kerthelységgel. Hagyományőrző, tiszta, jó minőségű berendezést találtunk, gazdagon díszítve, beleértve a kedves és udvarias, ráadásul a falu történetéről precíz információkkal rendelkező pincéreket. Volt cserépkályha, meg eredeti régi bútorok is, abból szedték elő a terítőket.
A Felvidékre tekintettel a sztrapacska különféle verzióit fogyasztottuk, rengetegféle van, juhtúróstól kezdve a káposztáson keresztül a flekkenesig. Ettünk előtte leveseket, mind finom volt és jó forró, különösen a palócleves, amely kellően csípős, jó gazdagon.
Asszongya, volt egy pecsenyés sztrapacska, az enyém. Fantasztikus! Igazi sztrapacska, apró szemű, juhtúróval, tejföllel, friss hagymás mustáros szósszal elkészített sertésszeletekkel. Egyetlen apróságba köthetek csak bele, a szélén egy kicsit összeállt. Ezen túl fogyasztottunk még sima juhtúrós sztrapacskát lila hagymával, ragyogó volt, legközelebb több lilahagymát kérünk szépen, valamint marhapörköltet galuskával, nagyon jó volt, semmi mócsing, omlós, vaj puha marhahús. Igen, igen, ahol még a vendégért főznek.
A desszertet nem vártuk meg, mert ki akartuk használni a jó időt, de én ittam egy házi bodzaszörpöt, azt mindenképpen próbálják ki.
Nagyszerű hely a „Muskátli”, látogassák bátran, bár felteszem, a többi étteremben sem fognak csalódni, akad is belőlük jó néhány.
Ebéd után tovább sétáltunk, láttunk szép régi házakat és népeket, ezer éves szövőgépet és fiatal szövőlányt, köcsögöket és egyéb cserepeket, kár, hogy ez a hagyományőrzés nem általános. Majd’ mindenhol lehetett kártyával fizetni! Felmentünk a várba is, egész épen megmaradt, gyönyörű a kilátás, voltak várjátékok, csak kicsit szeles.
Hazafelé beugorhattunk volna Szirákra, ott is van kastély, de nem tettük. Hollókő viszont egy jó kis szombati program. Menjenek és ne szemeteljenek.
„Muskátli” Vendéglő
3176 Hollókő
Kossuth u. 61.