Wednesday, May 2, 2007

KFC

Este gyűltünk össze a kedves idős úr arcképét védjegyként viselő gyorsétterem körúti vendéglátó ipari egysége előtt a tesztvacsora kivitelezése céljából. Egyikünk meglehetősen elkésett, így jelen tesztünket sem hátráltatta munkajogilag kifogásolható jóllakottság vagy egyéb nemkívánatos telítettség.

A jó öreg KFC jó öreg lehet már, állapota vélelmezett korának megfelelő, így messze nem éri el az Astoriánál elhelyezkedő Burger King belső berendezésének színvonalát és meg sem közelíti hangulatát, de számunkra még az imént hivatkozott Burger Kinggel szemben lévő McDonlads berendezése is újabbnak és tisztábbnak tűnt. Koszosnak persze nem nevezném, inkább amolyan kopottas itt-ott. Kicsinek nem kicsi, de sem maga az étkezőtér, sem az asztalok nem rendkívülien tágasak. A Burger King ebben a számban eddig magasan vezet.

Lássuk a csirkét. A gyors étterem itt is csak átvitt értelemben helytálló, megint én voltam a legelső (én vagyok a legkövérebb), de a többiekre jócskán vártunk, míg ők is az asztalhoz ültek. Nem voltak túl sokan, a sebesség tehát a többi jelölt viszonylatában átlagos. A drága fogyasztó úgy négy-ötféle csirkemenüből választhat, amelyek között úgy a szendvicses, amint a tortilla-s vagy a sima sült krumplis egyaránt megtalálható. A pult fölött szemügyre vehető képek igen impozánsak, szép tányérokon ínycsiklandóan elrendezett fogások (csirke és krumpli), étvágygerjesztő. Sajnos azonban ki kell, ábrándítsam kedves gasztroszexuális olvasóinkat, ha netán gerjedelembe kerültek volna a fenti leírástól. A valóság ugyanis felér egy alapos makkszorítással.

Fogyasztottunk egy csirkemell menüt, egy cézár salátát, egy tortilla menüt, valamint egy csirkeburger menüt. Minden menühöz jár krumpli és innivaló. És van SÖR. Ennek később sorsdöntő jelentősége lesz!

Nos, ami jól néz ki a képeken a pult fölött, az jaj a makknak. A szép tányérokon gőzölgő finom falatok helyett olcsó papírtányérokon satnyuló kis falatkákat kaptunk, vékony papírtasakba csomagolt kisadag krumplival. Bár kevés, az íze tekintetében nem szenvedett jelentős kihívásokkal a csirkemell, nem volt száraz és feltehetően tiszta csirkéből készült. A szendvicset fogyasztó munkatárs nem fogalmazott meg különösebb panaszt, ugyanakkor maradandó élmények nélkül távozott, de jóllakottan (higgyék el, ez sokat jelent, egyenek csirkeszendvicset). A tortilla nem volt elég csípős, a cézár saláta pedig nem volt elég friss (ezt a politikai korrektség mondatja velünk, a tesztelő úgy fogalmazott, hogy szerinte olyan, mintha tegnapi lenne, vagy kicsit talán korábbi, kedves ügyvédek, ne is törődjenek vele, sosem látott még salátát).

Az átlagos ételélményt azonban nagyban, mi több, óriási mértékben dobja fel az alkohol dobozos és csapolt formája: a sör. Ettől egy kicsit minden jobb színben tűnik fel. 5 pontból 2,5. Viszont láttuk Csiszár Jenőt, élmény volt, úgyhogy 3. Hazafelé láttam Balázst is, de ez már nem jelent több plusz pontot. Bocs Balázs. Élmény volt.

KFC
Budapest,
Nagykörút