Janci gurmano becsülettel elkésett a tesztelés megkezdésére kitűzött időpontról, jómagam pedig kissé alulméreteztem az öltözékemet egy kora tavaszi esti lánchídi ácsorgáshoz, úgyhogy vacogó fogakkal kocogtunk be a Fő utcában, a Lánchíd budai hídfőjénél található kocsmába, amit lenyűgöző kreativitásról téve tanúbizonyságot, egyszerűen Lánchídnak kereszteltek.
A Lánchíd egy igazi, klasszikus kocsma. Nem pab, nem étterem, nem lúnzs, kocsma. És ettől olyan nagyszerű. Kocsival ne menjen a kedves olvasó, parkolni csak a járdán lehet, és ez úgysem az a hely, ahol egy citromos ásványvízzel vagy egy lájtkólával intézik a dolgokat. Itt nem lehet kispályázni. A jó öreg 19-es villamossal végigzötyögni a budai rakparton viszont megalapozza a ránk váró hangulatot, tulajdonképpen ez a legjobb választás, átsétálhatunk Pestről is a Lánchídon, de én mégis inkább a 19-est javaslom, az a Lánchíd-járat, és kész.
Térjünk is be! És még egyszer! Kocsma! Igazi „kocsmabútorokkal”. Ha kora este tér be a szomjas vendég, találkozhat néhány igazán fröccsös arccal, akik tudnak még valamit a világ folyékony részéről. A hely nem túl tágas, és zsúfolt, többek között ez adja meg a fent részletezett hangulatot. Vegyük sorra. A berendezés három szintre osztható. Alul a szűk asztalokon kockás terítők mellett régi székek és néhány box. Egy szinttel feljebb régi pesti fényképek, rengeteg, mindenféle, zsúfoltan, összevissza. Még feljebb ezer éves magyar filmes plakátok, eredeti fémreklámok, régi harmónika, rádió, valamint a gyűjtemény fénypontja két fénykép, amin a tulajdonos BB. King és Eric Clapton társaságában látható. A plafonon pedig további plakátok mindenféle koncertről a jazz és a blues szellemében. Zene van! Tévéből, koncertfelvételeket adnak, változatos és kellemes. A választék egy bazi nagy fekete táblára van felírva krétával. Jó széles, különösen a rövidek. Az árak középkategóriásak. Mi a kandallóval burkolt radiátor mellé telepedtünk le és melegben fogyasztottuk el bevezető rövidünket, majd frissen csapolt söreinket. Aznap negyed egyig dolgoztunk!
Tudják, van ebben a helyben valami különleges. Az összevissza stílus, a zsúfoltság, a keveredések otthonos egészbe állnak össze, olyan légkört varázsolva, ahová az ember visszatér, ha egyszer bejött neki, amit látott. A berendezésen látszik, hogy a tulaj, aki egyébként majd’ minden este bejön, és maga is beáll a pultba, őszintén válogatta, gyűjtögette össze ezt az egészet. És ez itt a lényeg! A képmutatás teljes hiánya. Ez a hely az, aminek látszik, és nem is akar más lenni. Rengeteg arcot üdvözölnek visszatérő vendégként, de mindenkivel egyformán kedvesek. És a csapos is ott van a szeren. Látszik rajta, hogy érti a dolgát. Zsigerből figyel, a szeme sarkából radarozza a terepet, és azonnal kiszúrja, ha valakinek fogyóban a söre, mindig időben érkezik, és sosem tolakodik, ha nem hát nem. Meleg kaja nincsen, de a melegszendvicset próbálják ki! Egy dolog azonban sajnos számunkra negatívan változott. Néhány évvel ezelőtt, amikor felfedeztük magunknak ezt a helyet, még főleg a régi öregek jártak ide, nem volt mindig tele a helye. Mostanában viszont elő-előfordul, hogy nincsen szabad asztal. Annál inkább megoldás, készséggel ültetnek, vagy állítanak le a pulthoz, hozzák a piát, és még a klasszikus csapos-vendég diskurzusba is belehallgathatunk. Jó hely. Ááá, viszont ha taxiznának egy késő esti órán, válasszák inkább a nagy cégeket. Mintha át akartak volna minket verni, vagy valami ilyesmi.
Briefly: if you wish to find a real „kocsma”, you are at the place. Good old folks and kind service, with a feeling what brings you back if you liked it once. A very mixed style from granny’s closet to the photo of BB. King and Eric Clapton with the owner on the wall. Strongly recommended.
Lánchíd,
Budapest, Fő utca.
No comments:
Post a Comment