Sir Williams Skót Étterem és Söröző

Éppen a kezemben tartom a névjegyüket, skótkockás takaró van ráfényképezve, olyan, amilyet a macskahordozó alá szoktak rakni, hogy ne piszkítsa össze a kocsit, ha utazik a kis kedvenc a családdal nyaralni. A macskák többsége komolyan küzd az inkontinenciával, halmazállapotra tekintet nélkül. Nos, jó étvágyat! Még annyit, hogy a kártyán angolul és magyarul is rajta vannak a fontosabb adatok, de hát akárhogy nézem, ez takaró. Nincs mese, takaró.

Ezt a helyet nevezhetjük pub-nak, így angolosan, végtére is valahonnan arról a környékről származó stílust képvisel, fogadjuk el hitelesnek (nem fogunk csalódni). Kívülről nem túl feltűnő a bejárat és a homlokzat, de ha valaki ide igyekszik, biztosan megtalálja. Javaslom, hogy foglaljanak asztalt telefonon, az a biztos, mert az utcáról betérve nehezebb asztalt szerezni, ritkán tátong üresen a csehó. Nekünk eddig még mindig szerencsénk volt, találtunk nemdohányzó asztalt.

Az étterem egyébként nem túl tágas, de szűkössége meghitt és otthonos hangulatot teremt, különösen ajánlott azon kedves olvasóknak, akik nem tudnak késsel villával enni, vagy csámcsognak, esetleg még mindig fújnak nyálbuborékokat a leves után, mert zárt boxok vannak, nem bámulnak bele az ember szájába, cserébe sajnos mi sem bámészkodhatunk. A nemdohányzó rész hátul van a bárpulttal szemben, így az egészségesek helyzeti előnyt élveznek rendelésnél, de itt is szűkösen vagyunk. Minket másodszor ültettek egy olyan négy személyes asztalhoz, ami valójában csak három személyes, mert a negyedik szék felett belóg valami villanydoboz, itt csak fej nélküli lovasok vagy motorosok férnek el, de én ilyen alakokkal nem szívesen ülök egy asztalhoz. Tesztünk során a velünk együtt a nemdohányzó szakaszban eszegető társaság masszívan dohányzott, ami ellen félhangos halálhörgéssel, idült tüdőbajtünetek felidézésével és egyéb gusztustalan hangutánzással próbáltunk fellépni, sikertelenül, úgyhogy megkérdeztük a pincért, hogy ez nem a nemdohányzó rész-e netán, mire azt válaszolta, hogy gyújtsunk csak rá nyugodtan, már a többiek is dohányoznak…

Lássuk csak, mit ettünk! A kolléga fogyasztott egy gulyáslevest, majd hortobágyi palacsintával folytatta a sort. A leves rendben volt, jó forró és nem mócsingos hússal rakták tele, a krumpli-hús-zöldség triász aránya is megfelelő volt. A palacsinta viszont csalódást okozott. Egyrészt a hús darabos volt, másrészt a tejföl sem volt megfelelő arányban elkeverve, és az egész úgy általában nem okozott kielégítő érzetet. Jómagam valamiféle skót zöldséglevessel melegítettem, amire ráillik a palacsintára mondottak jó része, nem volt rossz, de nem hagyott maradandó emlékeket. Annál inkább a második fogás. Biztosra mentem, steak-et ettem. Rengetegféle steak van, többféle húsból, többféle fűszerezéssel és változatos szószokkal. A pincér értette a dolgát és nagyon helyesen egy natúrt ajánlott, speciális skót fűszerezéssel (cca, összefutott a számban a nyál), steak burgonyával. Immáron többedik ízben nem csalódtam bennük. A köret úgy volt megsütve, ahogy annak lennie kell, megfelelően pirítva, keményebb héjban, de cseppet sem megégetve és a teljes belsősége is át volt sütve, nem kellett hozzá sem só, sem bors, úgy volt nagyszerű, ahogy a szakács a tányérra teremtette. Hahá, no és a hús, mit hús, élmény. A fűszerezés kihozta a bélszín legjobb énjét, természetesen közepesen átsütve, enyhén véresen (itt tudták, hogy a közepesen átsütve ezt jelenti), katarzis uraim, katarzis. És a hatás utána, úgy értem ez egy olyan vacsora, ami után az ember nem törődik a szuvasodással meg a Ph értékkel, csak hogy minél tovább megmaradjon az íz. Mondanom sem kell, a Guinness édes kesernyés bársony simogatása csak emelte az esete fényét és Oscar-díjas mellékszereplőként járult hozzá a bélszín ragyogó alakításához. Végül pedig nem is fizettünk túl sokat, ketten tízezer forint alatt maradtunk.

Briefly: uniquely scottish atmosphere. Original flavours, inimitabel romantic – says the card. More or less that is the truth. Lot of fine steaks with the best potatoe I have ever tasted. Fine Guinness, but the place is small and dark, unfortunately not exactly for non smokers. Strongly recommended.

Sir Williams Skót Étterem és Söröző
1092 Budapest,
Ráday u. 9.