Ha a magyarországi körutazásunk közben romlik el a GPS és véletlenül Tatabánya lakótömbjei között jövünk rá: eltévedtünk, ne essünk pánikba, hogy látnivaló híján maradunk. Az útikönyvek igen is megemlítik a székhelyvárost, mi másért is, mint a Turul-madár miatt, és a szép vonalvezetésű, hegyek között kanyargó autópálya kedvéért. De ha még mindezzel sem telnének be lelki szemeink és megéhezünk a látnivalók bebarangolása közben, messze kerüljünk el egy magas gyárkéményt, melynek árnyékában Tröszti klub néven hirdeti magát Felsőgalla nép-menzája. Most azonban tegyük fel, hogy valóban az erőmű mellett fogy ki a benzin, és ha már megálltunk hát ebédeljünk!
A nyáron kiülős-sátor védte asztalokat is felvonultató, télen viszont zsúfolásig megtelt étterem four-season jellegzetessége a mindent átható és átitató, többször leégett és alaposan elfáradt olajszag, amely olyan mélyen ássa be magát a fél órás zabálás alatt ruháink redőibe, hogy a környékbeli államhivatalok dolgozói rögvest kiszúrják: Te ma a Trösztiben ebédeltél. A kajáldát ugyanis kizárólag a vonzáskörzetében 300 méteren belül megtalálható szocialista realista stílusú irodatömbökbe tömörülő hivatalnokok táplálják, azaz őket táplálja fél 12 és 12 között. Ebben az időben lehetetlen ülőhelyet kapni. Az ebéd egyébként változatos, kb. 2 hétig. Aztán szép lassan kiismered, és felfedezed a hétvégi tárkonyos húsos zöldség levesben a hétfői csirkehúst, a keddi alaplevet, a szerdai tésztát, és a csütörtöki karalábét. A krumplipüré különösen fájó pont volt nekem. Édesanyám figyelmeztetett egyszer, étterembe soha, mert porból készül. Áá, gondoltam, de nem a Trösztiben. Tévedtem…
A második fogás 4 fajta, melyből egyik általában valamilyen főzelékféle. Én ezeket ritkán próbáltam, de akkor meg voltam elégedve velük. Ha szépen nézünk a pincérre még egy kis pörköltszaft is jut a krumplifőzire. A húsok, bár igen változatos néven futnak mindig ugyan azon elgondolás mentén készülnek: végy egy szelet pulykát, klopfold ki, majd öntsd le valami szósszal és nevezd el Bakonyi tokánynak, Hentes tokánynak stb., stb. A mindig favorit milánói bordában nem csalódtam egyedül, a rántott húst bárhol, bármilyen körülmények között megeszem, bár igaz a tésztán lévő gépsonka megbocsáthatatlan.
A teljes menü ára üti az ezer pénzt, napi kajálásra az Elkúró rezsim alatt tehát kevésbé alkalmas, de kisebb igénnyel kevesebből is megússzuk. A levesek ára a benne lévő hústartalom függvénye. 100, ha csak zöldség, 150, ha hús is úszik benne. (A marha gulyást egyébként csak ajánlani tudom!) A „második” ára 550 jelenleg, de felfelé bármikor változhat. (Két év alatt 100 froncsót ugrott…) A saláták igen drágák 100 ft, vagy 150 pl. a spanyol nap érlelte piros (szerintem zöld) paradicsomsalátáért. A palacsinta ára egyenesen szabad rablás, egy nutellás pár 200 lepedő, de ne csodálkozzunk, ha a nutella nem olyan ízű, mint amilyet a vigyorgós nyulas üvegből kanalazunk néha… A legolcsóbb ital természetesen a bányai csapvíz, de 20 forintért (1 dl) már ásványvízre cserélhetjük a klórízt.
És mindehhez, teljesen grátisz, pontban délben, hosszan búg fülünkbe az egykor volt régi időket idéző gyárduda, legalább egy percre elterelve figyelmünket a tröszti lakomáról!
Tröszti Klub,
Tatabánya
A nyáron kiülős-sátor védte asztalokat is felvonultató, télen viszont zsúfolásig megtelt étterem four-season jellegzetessége a mindent átható és átitató, többször leégett és alaposan elfáradt olajszag, amely olyan mélyen ássa be magát a fél órás zabálás alatt ruháink redőibe, hogy a környékbeli államhivatalok dolgozói rögvest kiszúrják: Te ma a Trösztiben ebédeltél. A kajáldát ugyanis kizárólag a vonzáskörzetében 300 méteren belül megtalálható szocialista realista stílusú irodatömbökbe tömörülő hivatalnokok táplálják, azaz őket táplálja fél 12 és 12 között. Ebben az időben lehetetlen ülőhelyet kapni. Az ebéd egyébként változatos, kb. 2 hétig. Aztán szép lassan kiismered, és felfedezed a hétvégi tárkonyos húsos zöldség levesben a hétfői csirkehúst, a keddi alaplevet, a szerdai tésztát, és a csütörtöki karalábét. A krumplipüré különösen fájó pont volt nekem. Édesanyám figyelmeztetett egyszer, étterembe soha, mert porból készül. Áá, gondoltam, de nem a Trösztiben. Tévedtem…
A második fogás 4 fajta, melyből egyik általában valamilyen főzelékféle. Én ezeket ritkán próbáltam, de akkor meg voltam elégedve velük. Ha szépen nézünk a pincérre még egy kis pörköltszaft is jut a krumplifőzire. A húsok, bár igen változatos néven futnak mindig ugyan azon elgondolás mentén készülnek: végy egy szelet pulykát, klopfold ki, majd öntsd le valami szósszal és nevezd el Bakonyi tokánynak, Hentes tokánynak stb., stb. A mindig favorit milánói bordában nem csalódtam egyedül, a rántott húst bárhol, bármilyen körülmények között megeszem, bár igaz a tésztán lévő gépsonka megbocsáthatatlan.
A teljes menü ára üti az ezer pénzt, napi kajálásra az Elkúró rezsim alatt tehát kevésbé alkalmas, de kisebb igénnyel kevesebből is megússzuk. A levesek ára a benne lévő hústartalom függvénye. 100, ha csak zöldség, 150, ha hús is úszik benne. (A marha gulyást egyébként csak ajánlani tudom!) A „második” ára 550 jelenleg, de felfelé bármikor változhat. (Két év alatt 100 froncsót ugrott…) A saláták igen drágák 100 ft, vagy 150 pl. a spanyol nap érlelte piros (szerintem zöld) paradicsomsalátáért. A palacsinta ára egyenesen szabad rablás, egy nutellás pár 200 lepedő, de ne csodálkozzunk, ha a nutella nem olyan ízű, mint amilyet a vigyorgós nyulas üvegből kanalazunk néha… A legolcsóbb ital természetesen a bányai csapvíz, de 20 forintért (1 dl) már ásványvízre cserélhetjük a klórízt.
És mindehhez, teljesen grátisz, pontban délben, hosszan búg fülünkbe az egykor volt régi időket idéző gyárduda, legalább egy percre elterelve figyelmünket a tröszti lakomáról!
Tröszti Klub,
Tatabánya
No comments:
Post a Comment