A bőséges soproni reggeli ellenére mindenre elszánt, maroknyi tesztcsapatunk megéhezett a kora délutáni órákra. Napos és enyhe idő volt, így szabadtéri helyet kerestünk, ahol egy gyors ebéd melett elbámészkodhatunk és élvezhetjük a japán és olasz turisták öltözéke nyújotta változatos ízléskavalkádot. Találtunk is egy jónak tűnő helyet a Kartnerstrasse-n, nem messze a Stephansplatz-tól. Pizzéria. Mi más. Az olasz ételek, alacsonyabb-magasabb minőségben, de mindehol a világon számításba jönnek, ha az ember csak be akar kapni valamit (ételt). Nem is értem, miért nem lehet valami osztrákos (a közhiedelemmel ellentétben van osztrák konyha és nem is rossz) bekapóst, kerestünk, de nem találtunk ilyet.
Az étteremnek tersza van, alul csak egy bár, a fedett rész az emeleten található. Az utcától el van kerítve, így a jónép nem mászkál a szánkban, mint a Ráday utca néhány kocsmájában. Az asztalok tiszták voltak, de kicsik, ahogy az egy ilyen helyen már csak lenni szokott. Mire leültünk kicsit lehült a levegő, és egyébként sem akartunk túl sok időt a falaozással tölteni, így csak egy-egy tésztát rendeltünk, a kolléga egy arabbiata pennnét, én pedig egy tonhalas spagettit. Az olaszos kinézetű pincér legalább két nyelven beszélt, végtelenül udvarias volt, nem kellett túl sokat várni az ételre, de azért a frissen készítés látszata megmaradt. A szomszéd asztal pizzáját sokkal hamarabb hozták.
Maga a tészta nem volt rossz, de azért nem egy bolognai színvonal. Egyik fogás sem tapadt össze, nem volt rajta tejföl sem egyéb speciális "olaszos" kellék, külön szolgálták fel a parmezánt, firssnek tűnt a paradicsom, pont jó volt a tészta, csak valahogy hiányzott az a plusz, amit az ember elvár egy spagettitől vagy akár egy pennétől. Aki evett már ilyet eredetiben, az tudja miről beszélek. Ausztro-pastaként viszont tutto gute.
Venezia Pizzeria
Bécs, Kartnerstrasse
Az étteremnek tersza van, alul csak egy bár, a fedett rész az emeleten található. Az utcától el van kerítve, így a jónép nem mászkál a szánkban, mint a Ráday utca néhány kocsmájában. Az asztalok tiszták voltak, de kicsik, ahogy az egy ilyen helyen már csak lenni szokott. Mire leültünk kicsit lehült a levegő, és egyébként sem akartunk túl sok időt a falaozással tölteni, így csak egy-egy tésztát rendeltünk, a kolléga egy arabbiata pennnét, én pedig egy tonhalas spagettit. Az olaszos kinézetű pincér legalább két nyelven beszélt, végtelenül udvarias volt, nem kellett túl sokat várni az ételre, de azért a frissen készítés látszata megmaradt. A szomszéd asztal pizzáját sokkal hamarabb hozták.
Maga a tészta nem volt rossz, de azért nem egy bolognai színvonal. Egyik fogás sem tapadt össze, nem volt rajta tejföl sem egyéb speciális "olaszos" kellék, külön szolgálták fel a parmezánt, firssnek tűnt a paradicsom, pont jó volt a tészta, csak valahogy hiányzott az a plusz, amit az ember elvár egy spagettitől vagy akár egy pennétől. Aki evett már ilyet eredetiben, az tudja miről beszélek. Ausztro-pastaként viszont tutto gute.
Venezia Pizzeria
Bécs, Kartnerstrasse
No comments:
Post a Comment