Nomen est omen? Jégverem (I. rész)
Egy héttel korábban foglaltuk le a szállást telefonon, egy éjszakára mindössze, reggelivel. Jégverem Panzió és Étterem. Az étteremben többször jártunk már, nagyjából korrekt, amit a neten leírnak magukról, hatalmas adagokat adnak, jókat lehet zabálni, a választék nem túl bőséges, de nem is szegényes, és emlékeim szerint sok ételükbe tesznek krémsajtot(?). De most nem ez a lényeg. A panziót egy megbízható ítélőképességű ismerős ajánlotta, így nyugodtak voltunk minősége felől a kedvező ár ellenére. Nagyon későre voltunk várhatóak, ezt közöltem is a foglalást intéző, végtelenül kedves és készséges úrral, aki megértően fogadta helyzetünket, és azt kérte, érjünk oda tizenegyig, akkor lesz koszt és kvártély. Ígéretünknek megfelelően későn indultunk, de minden izmunkat megfeszítve, erőből száguldottunk Sopronig, ahová végül is, eszement közlekedőtársainknak köszönhetően egyáltalán nem veszélytelenül, háromnegyed tíz után néhány perccel érkeztünk. Fejvesztve estünk be a recepcióra (közös a konyhával), hogy itt vagyunk időben, sört ide bort ide, dőzs. Ekkor azonban történt valami, ami egy hangos víjanással szétkergette a fejemben derengő ízletes és szagos képeket bizonyos hideg libamájakról, sültekről, vörösborokról, és fagylaltkelyhekről. A kedves pincér közölte, hogy hétköznap lévén a konyha bizony bezárt, nem volt ugyanis már vendég. Hja, biztos megint ÉN értettem félre valamit telefonon. Sebaj, talán találunk valamit így lámpaoltás után is, ahol csillapíthatjuk éhségünket és elolthatjuk szomjunkat. A pincér ezt követően felvitte csomagjainkat a szobába, ahol csupán néhány percet töltöttünk, mert beleink sürgető zajától hajtva lázasan kutatni kezdtünk vacsi után.

Engedje meg, kedves Olvasó, hogy a történések kronológiájához híven, így azonban az élet szertelensége miatt a témákat kissé zaklatottan kezelve haladjunk.

Soproni éttermek egy késő esti órán
Ezt követően az ismert és kipróbált Hubertus étterem felé vettük utunkat, de tízkor ez is bezárt. Lássuk hát az utolsó menedéket, mielőtt az amerikai konyha méltán híres és elismert kéjbarlangjához kellene fordulnunk.

Rosengarten Étterem, Panzió és Service Plaza. Impozáns helyen van, már a parkolóból látni lehet az egész belvárost. Van itt fittnes, fogorvos, gyógymasszázs, minden amire a megfáradt osztrák sógor vágyhat. Mi csak a konyhára voltunk kíváncsiak. És láss csodát, ki volt írva, hogy tizenegyig nyitva vannak. Negyed tizenegykor. Behatoltunk. Jó nagy hodály, erőltetett népieskedéssel berendezve, de ismét csak szép kilátással (ne feledjük, a Panoráma Szállóból is szép volt a kilátás, igaz Mr. King?) kicsit zsúfolt, kicsit giccses, de enni jöttünk, az esztétika majd holnap, Bécsben. Az ajtóban találtunk egy elanyátlanodva kószáló pincért, akivel fenyegetően közöltük, hogy váratlan fordulattal vacsorázni szeretnénk. Tudja mi volt a válasz? Jó. Nincs akadálya. Feltéve, ha gyorsan eszünk, mert a konyha mindjárt bezár! Erre hímezzen matyórózsát! Hogy az ördög öreganyjába képzelik ezt mégis. Felháborító! Vagy zárjanak be, és mondják azt, esetleg adjanak némi sütit, vagy elvihető valamit, de ha már beengednek, és elkérik ugyanazt az árat, amit akkor kérnek el, ha már délben ott ácsingózik a csórikám vendég, akkor méltóztassanak lenyelni a békát, és kiszolgálni rendesen. Ezért fizetik ugyanis őket, ez a munkájuk. Éhesek voltunk és fáradtak, így elmaradt az ilyenkor szokásos fenyegetőzés a különböző fogyasztóvédelmi és egyéb peres eljárásokkal, leültünk, hogy együnk valami gyorsat, gyorsan, nehogy véletlenül dolgoznia kelljen valakinek valamit így az éjszaka kellős közepén. Ezek után vigyázzon a fogorvossal, nehogy felbosszantsa.

A terítő nem volt maradéktalanul tiszta, só, bors nem volt az asztalon. Tesztelőtársam csak egy gulyáslevest mert rendelni, magam egy óriás bécsi szeletet kockáztattam, krumplisalátával. A gulyás finom volt, nem volt mócsingos a hús, forró volt és ízletes, a krumpli sem volt széttrancsírozva, ez tehát rendben van. Ha elfogadjuk, hogy a bécsi szeletnek teljesen ízetlennek kell lennie, mert az úgy finom, és megsózni sincs mivel, akkor az is rendben van. A saláta jó volt. A pincér egyébként udvarias volt, nem is volt borsos a számla, mivel nem volt bors, de ez már nem nagyon segített. Kár, mert az étlap tele volt finomabbnál finomabbnak ígérkező fogásokkal, többféle steak-kel, de a minősíthetetlen hozzáállással mindez jelentőségét veszti. Hiába, a legendás magyar vendégszeretet.

Jégverem (II. rész)
Kedvünk szegve értünk vissza szállásunkra, háromnegyed tizenegy körül, ahol már senki nem volt, a szobakulcson előzékenyen elhelyezett kapukulccsal tudtunk feljutni a legfelső emeleten lévő galériás szobánkba. És elkövettünk egy óriási hibát, felkapcsoltuk a lámpákat. De előbb lássuk a pozitívumokat. A szoba ára a legdrágább szezonban is csak 10.000,-Ft, reggelivel. Az ablakból bármikor vizuális felügyelet alá vonhattuk szárazföldi csapatszállító eszközünket, ami maroknyi tesztcsapatunk bizonyos tagjainak a nyugodt alvás esszenciális feltétele. És vacsi helyett íme a fekete leves. A szoba nyolcvanas években még formabontóan merésznek és pimaszul erotikusnak ható vörös padlószőnyege egyszerűen fekete volt a kosztól, és egyéb térbeli kiterjedéssel rendelkező koszdarabokat is felleltünk. Lent fotelek és tévé, valamint egy jelzés értékűnek szánt, és kizárólag azzal bíró konyhabútordarab hivatott fokozni a szolgáltatás színvonalát. A galérián beépített szekrények garmadája, ugyanaz a koszos padlószőnyeg és egy fürdőszoba. A kádban vastag vízkőréteg, amire harmonikusan rímelt a szakadt zuhanycső-védő, és a rozsdával megbolondított vízköves zuhanyfej. Az egész állapot sugallt némi regénybe illő kitakarítatlanságot, amire tesztelőtársam talált tárgyi bizonyítékot, a kiürítetlen szemetes személyében. A szobában mindenekfelett és mindet áthatóan penetráns, ebben a kontextusban bűzként értelmezendő ételszag terjengett, ami percek alatt bevette magát ruháinkba. Szerencsére nem pakoltunk még ki. Ekkor mutatkozott meg a szoba vitathatatlan előnye, a nagyszerű kilátás az ablakból, ami a Hotel Sopron fényeit láttatta. Foglaltunk egy szobát telefonon, last minute-ként fél áron 17.000,- Ft-ért és leléptünk.

Hotel Sopron
Gyanúm akkor oszlott el, amikor megláttam a négy csillagot. A recepción elmeséltük a történteket, előrelátóan ki is fizettették velünk a számlát. Itt nem volt londiner, és a parkolóból is sokat kell sétálni, ha nincs hely a bejárat előtt. Nem volt. Volt viszont lift. A szálloda pedig rendes szálloda, impozáns hall, tiszta folyosók, nem a legmodernebb, de karbantartott, gondozott berendezés. A szoba ennek megfelelő. Semmi különleges, de minden tiszta volt, rendes bútorokkal, tévével, rádióval, tiszta törülközővel, fürdőköpennyel (meg kell jegyezzem, nagyon jól állt), kicsi, de szépen berendezett és jó állapotú fürdővel, állandó forró vízzel (kívánságra hideg is jött). Teraszunkról láttuk az egész belvárost, és a fogorvostól sem kellett félnünk. Mondanom sem kell, itt nyugodtan hajtottuk kalandoktól megtépázott üstökünket az üzemileg tisztított ágyneműre.

A szállodák egyik legfontosabb minősítő jellemzője szerény véleményem szerint a reggeli. A Jégveremben nem volt alkalmunk ezt kipróbálni, de a Hotel Sopron nem okozott csalódást ebben a kérdésben sem. Összességében nyolc pontot kapott a tízből, mert a narancslé valami pancs volt, nem volt főtt tojás és egy kést a szomszéd asztalról kellett elcsórni, valamint kevés volt a gyümölcs, máskülönben eléri az etalonnak tartott osztrák reggeli-színvonalat. Jót reggeliztünk és a Hotel Sopronból elégedetten távoztunk. Vissza a Jégverembe.

Jégverem (III. rész)
Felkészültünk a legrosszabbra, vitatkozás az ételszagban, egymás szüleinek tiszteletlen említése, mindenféle szervek és bíróságok verbális hivatkozása, hogy csak a bevett módszereket említsem. Ehelyett a pincér türelmesen végighallgatott, az egészet ráfogta a szobaasszonyra, sűrűn elnézést kért, és természetesen nem kellett fizetnünk egy fityinget sem. Tudják, ilyenkor mindig kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy annyi szemétséget és csúnyaságot gondoltam és terveztem velük szemben. És itt az újabb bizonyíték. Némi alázat, és ha az ember tudja, mi a dolga, a dolgok egész egyszerűen működnek. Hozzáállásukkal a jégvermesek jóvátették a korábban megbocsáthatatlannak tűnő hibát. Ha kitakarítják a szobát rendesen, akkor egy elfogadható és kedvező árú panzió a Jégverem. Csak vigyenek magukkal nejlonruhát a szag ellen.

Címek:

www.jegverem.hu

www.hotelsopron.hu

www.rosengarten.hu