A kedves öreg Nagymama Petőfi utcai palacsintázója. Próbaebéd. Erősen hajladozó fallikus jelkép mutatja az utat az utcáról a falatozóba. Az óriás pöcs iránti részvétünket csöndben kifejezve belépünk az étterembe. A hely nagy, ennek ellenére kevés az asztal, továbbá kicsik is, nem lehet rendesen elférni. Vannak nagyobb asztalok a fal mellett, ott jó magas székekre kell felkászálódni. Ez bizony gyorskajálda. Egyél oszt mennyé. Óriási hiányosság, hogy ide nem szerelték fel a Batthyány téren lévő Nagyiban bemutatott lézerforgattyút, ami mindig valami szórakoztató szöveget mutatott a levegőben lógva, mint például azt, hogy "villamossal jött vagy busszal, egyen, amíg bírja szusszal". Engem ez magával ragadott! Tisztaság és rend tekintetében nincs kivetnivaló, a díszítéstől nem fog senki sikítófrászt kapni, nyugodtan lehet majszolni. A WC-t meg jól eldugták a hajléktalanok elől. Peace! Van egy nagy pult, annak a másik oldalán készül a palacsinta ezer meg ezer fajtája egy fém munkalapon. Először kicsit fura volt, hogy a chef-lány puszta kézzel ellenőrizte a rendelt csemege kívánt hőmérsékletét, a megbízható, empirikus ujjbedugásos módszerrel, de ha figelembe vesszük, hogy minden palit csupasz kézzel készítenek el, akkor ez egyáltalán nem jelenthet gondot. A pénztárgéphez gumikesztyűt húznak. Egyébként pedig természetesen semmi máshoz nem érnek hozzá, csak ami étel, ugye.
A chef-ek, hívjuk őket chef-eknek, mackóba bújt mackólányok, rendíthetetlen nyugalommal és elképesztően unott ábrázattal készítik el a kedves vendég előtt, előre sütött tésztából a kívánt specifikációjú palacsintát, jobb előre alaposan átgondolni a rendelést, mint utólag korrigálni. Rezignált cammogásukból akkor sem ocsúdnak fel, ha az ajtóig ér a sor, nem kell kapkodni, tessék szépán várni. Ezek a chef-ek nem fognak egyhamar infarktust kapni.
A lényeg persze a palacsinta, ha hozzájutottunk. Javaslom, hogy a palacsintát, mint ebédet, legyen az sós vagy édes, ne vesse össze a báránybordával, vagy egy harcsapaprikással. Ilyetén aspektusban a palacsinta jó ebéd lehet. Van íze, csak nem kell sokáig a nyelv alatt tartani. Kellemes adag, így jól is lehet vele lakni, némelyik amúgy háziasan finom, nem egy katarzis, de ízletesebb, mint a sajtburger. Választék van bőven, sós, édes rakott, rántott, mi szem-szájnak ingere. Az édes palacsinták sokkal jobbak, a lekváros a személyes kedvencem, jó a túros-gyümis, lágy túrókrém van benne. A rakottak (sós és édes) jó nagyok, az édes baromi édes, ne kérjen hozzá tejszínhabot, a sósban meg a spenót és a sajt íze dominál. A levesek egyszerűek, és ha marad belőle, akkor finom. Újítás, mit újítás, gasztronómiai mérföldkő a burgonya, ami annyit tesz, hogy egy széttrancsírozott főtt krumplira rátesznek némi szószt, meg sajtos miegymást. A krumpli általában baromi sótlan meg kicsit szikkadt, ezért célszerű előre felaprítani és még jobban beletrancsírozni a szószba.
Engedje meg a kedves olvasó, hogy egy kéretelen, de hasznos tanáccsal lássam el. Ha netán elvitelre vásárolna, ne melegíttesse meg, amit kért. Ez ugyanis akként történik, hogy az előkészített harapnivalót a szállítást szolgáló puha plasztiktálcára applikálják, majd a szakértő az egész berendezést egybe behelyezi a mikroba. A szerves alkotók a kívánt hőmérsékletre melegszenek, ezzel nincs is gond, csakhogy a szervetlen rész is megmelekszik, olyannyira, hogy megolvad, így alkotva izgalmasan új elegyet a fogyasztani kívánt étellel. Ha Ön úgy gondolja, hogy ez belefér, rajta, melegíttessen, ha maradna a hagyományos kajáknál, vegyen inkább egy mikrot. Vitathatalan azonban, hogy a legízletesebb plasztiktálcát itt lehet fogyasztani az egész városban.
Nagyi Palacsintázója
V. ker. Petőfi u.
Szervita térnél
A chef-ek, hívjuk őket chef-eknek, mackóba bújt mackólányok, rendíthetetlen nyugalommal és elképesztően unott ábrázattal készítik el a kedves vendég előtt, előre sütött tésztából a kívánt specifikációjú palacsintát, jobb előre alaposan átgondolni a rendelést, mint utólag korrigálni. Rezignált cammogásukból akkor sem ocsúdnak fel, ha az ajtóig ér a sor, nem kell kapkodni, tessék szépán várni. Ezek a chef-ek nem fognak egyhamar infarktust kapni.
A lényeg persze a palacsinta, ha hozzájutottunk. Javaslom, hogy a palacsintát, mint ebédet, legyen az sós vagy édes, ne vesse össze a báránybordával, vagy egy harcsapaprikással. Ilyetén aspektusban a palacsinta jó ebéd lehet. Van íze, csak nem kell sokáig a nyelv alatt tartani. Kellemes adag, így jól is lehet vele lakni, némelyik amúgy háziasan finom, nem egy katarzis, de ízletesebb, mint a sajtburger. Választék van bőven, sós, édes rakott, rántott, mi szem-szájnak ingere. Az édes palacsinták sokkal jobbak, a lekváros a személyes kedvencem, jó a túros-gyümis, lágy túrókrém van benne. A rakottak (sós és édes) jó nagyok, az édes baromi édes, ne kérjen hozzá tejszínhabot, a sósban meg a spenót és a sajt íze dominál. A levesek egyszerűek, és ha marad belőle, akkor finom. Újítás, mit újítás, gasztronómiai mérföldkő a burgonya, ami annyit tesz, hogy egy széttrancsírozott főtt krumplira rátesznek némi szószt, meg sajtos miegymást. A krumpli általában baromi sótlan meg kicsit szikkadt, ezért célszerű előre felaprítani és még jobban beletrancsírozni a szószba.
Engedje meg a kedves olvasó, hogy egy kéretelen, de hasznos tanáccsal lássam el. Ha netán elvitelre vásárolna, ne melegíttesse meg, amit kért. Ez ugyanis akként történik, hogy az előkészített harapnivalót a szállítást szolgáló puha plasztiktálcára applikálják, majd a szakértő az egész berendezést egybe behelyezi a mikroba. A szerves alkotók a kívánt hőmérsékletre melegszenek, ezzel nincs is gond, csakhogy a szervetlen rész is megmelekszik, olyannyira, hogy megolvad, így alkotva izgalmasan új elegyet a fogyasztani kívánt étellel. Ha Ön úgy gondolja, hogy ez belefér, rajta, melegíttessen, ha maradna a hagyományos kajáknál, vegyen inkább egy mikrot. Vitathatalan azonban, hogy a legízletesebb plasztiktálcát itt lehet fogyasztani az egész városban.
Nagyi Palacsintázója
V. ker. Petőfi u.
Szervita térnél
2 comments:
Ma a Nagyinál ebédeltem. Tele vagyok. De az édes palacsinták finomak szerintem igazásn, a sósak annyira nem jöttek be. Viszont ittam Meggy Márkát.
Nanonymus
Ahány ember annyi ízlés, én leginkább a sós rakottat kedvelem. Igaz, hogy én eleve spenótkedvelő vagyok, miattam aztán lehet ez az alapíz :)
Post a Comment