A kemény délelőtti munkában megéhezik a munkaerő. Fél tizenegy körül átúszik néhány lazacrózsa a fejünk feletti ködben, negyed tizenkettőkor már felrémlik a forrón gőzölgő leves, dél előtt néhány perccel pedig az enyhén véres steak-ek orral fogható illata bekígyózik a szaglóhámok közé és olyan erővel ragadja meg az éhségtől remegő gurmanót, egészen mélyen, az agyalapi mirigyeknél, hogy a keze görcsbe rándul, a klaviatúra reményvesztve hull a földre, és messiásként hallik a szomszéd szobából: Menjünk ebédelni!
Mi van a legközelebb? A Tőzsde. Pontosabban a Tőzsdén található étterem, mit étterem, gasztronómiai szexcenter, orgazmusközpont. Borzalmas, és egyre rosszabb lesz. Már a megközelítés is kalandos, mert ha az ember felküzdte magát az épület legfelső emeletére egy lélekvesztő liften (hosszú ideig korlátozva volt a szállítható személyek száma), akkor meg kell küzdenie a gyakran az ajtóig kígyózó sorral, illetve a posztkommunista kommandós "öreghölggyel", aki a legkülönbözőbb módszerek alkalmazásával férkőzik a sorba a gyanútlan várakozó elé. Pozitívum, hogy a sor általában gyorsan halad, és az ebédlő rész mindig tiszta, kellemes, nyáron klimatizált, ami létszükséglet néhány kedves vendég Body Smell márkájú parfümje miatt (nem jellemző).
A kajához tálcás-pultos rendszeren keresztül juthatunk, ha még akad. Fél egy után már csak néhány törött csirkeszárny küzd a bélbe jutásért, hiába na, az ebéd délben van. Meg lehet szokni, csak számolni kell a fenti tünetekkel. Néha kicsit nyálkás a tálca, de régebben volt jégkrém, most is van viszont széles választék levesből - ezek általában mindig nagyon finomak, konstans tétel a gyümölcsleves - és főételből is. Köretként a klasszikus triász bármelyikét szívesen ajánljuk, "rizsa", sült- és petrezselymes krumpli, mostanában a sültkompér valahogy kevésbé rosszul szokott sikerülni.
Logisztikailag nem állnak sajnos a helyzet magaslatán, ami abban nyilvánul meg, hogy a városszerte körülrajongott favoritokból, mint a fennséges sztrapacska, a legendás mátrai borzas, a lenyűgöző húsos palacsinta vagy a csúcsok csúcsát jelentő vadas szalvétagombóccal, is csak annyit készítenek, mint a mezei kajákból, nyilván az esélyegyenlőség fényében.
Nagyjából ezek azok a fogások, amik finomak, táplálóak, háziasak. A többi ételnek általában egyféle íze van, mármint nem egy ételen belül, hanem úgy összesen. Jók még a natúr húsok, a töltöttek viszont szárazak, nyilván abból a megfontolásból, hogy jobban fogyjon az ingyen víz. A halakat nem ajánlom, de tudják mit, tegyenek egy próbát.
Mindig van valami izgi édesség is, például mákos tészta vagy diós tészta. Az igazán vippeknek meg juthat valami süti, amiből a lekváros tekercs tényleg jó szokott lenni.
Felszolgálók nincsenek, de a pultos srácok jófejek és van rajtuk sapka.
Szomorú, hogy drága, egy normális ebéd legalább egy ezres, az ingyen víz adta előnyök maradéktalan kihasználásával. Ennyi pénzből mások jobban megoldják a feladatot.
Tőzsde étterem
Budapest, Vörösmarty tér.
Mi van a legközelebb? A Tőzsde. Pontosabban a Tőzsdén található étterem, mit étterem, gasztronómiai szexcenter, orgazmusközpont. Borzalmas, és egyre rosszabb lesz. Már a megközelítés is kalandos, mert ha az ember felküzdte magát az épület legfelső emeletére egy lélekvesztő liften (hosszú ideig korlátozva volt a szállítható személyek száma), akkor meg kell küzdenie a gyakran az ajtóig kígyózó sorral, illetve a posztkommunista kommandós "öreghölggyel", aki a legkülönbözőbb módszerek alkalmazásával férkőzik a sorba a gyanútlan várakozó elé. Pozitívum, hogy a sor általában gyorsan halad, és az ebédlő rész mindig tiszta, kellemes, nyáron klimatizált, ami létszükséglet néhány kedves vendég Body Smell márkájú parfümje miatt (nem jellemző).
A kajához tálcás-pultos rendszeren keresztül juthatunk, ha még akad. Fél egy után már csak néhány törött csirkeszárny küzd a bélbe jutásért, hiába na, az ebéd délben van. Meg lehet szokni, csak számolni kell a fenti tünetekkel. Néha kicsit nyálkás a tálca, de régebben volt jégkrém, most is van viszont széles választék levesből - ezek általában mindig nagyon finomak, konstans tétel a gyümölcsleves - és főételből is. Köretként a klasszikus triász bármelyikét szívesen ajánljuk, "rizsa", sült- és petrezselymes krumpli, mostanában a sültkompér valahogy kevésbé rosszul szokott sikerülni.
Logisztikailag nem állnak sajnos a helyzet magaslatán, ami abban nyilvánul meg, hogy a városszerte körülrajongott favoritokból, mint a fennséges sztrapacska, a legendás mátrai borzas, a lenyűgöző húsos palacsinta vagy a csúcsok csúcsát jelentő vadas szalvétagombóccal, is csak annyit készítenek, mint a mezei kajákból, nyilván az esélyegyenlőség fényében.
Nagyjából ezek azok a fogások, amik finomak, táplálóak, háziasak. A többi ételnek általában egyféle íze van, mármint nem egy ételen belül, hanem úgy összesen. Jók még a natúr húsok, a töltöttek viszont szárazak, nyilván abból a megfontolásból, hogy jobban fogyjon az ingyen víz. A halakat nem ajánlom, de tudják mit, tegyenek egy próbát.
Mindig van valami izgi édesség is, például mákos tészta vagy diós tészta. Az igazán vippeknek meg juthat valami süti, amiből a lekváros tekercs tényleg jó szokott lenni.
Felszolgálók nincsenek, de a pultos srácok jófejek és van rajtuk sapka.
Szomorú, hogy drága, egy normális ebéd legalább egy ezres, az ingyen víz adta előnyök maradéktalan kihasználásával. Ennyi pénzből mások jobban megoldják a feladatot.
Tőzsde étterem
Budapest, Vörösmarty tér.
No comments:
Post a Comment