Monday, March 19, 2007

Mit esznek a németek? Schnitzel és Kartoffel?

Külföldi tudósítónk jelenti Mainz-ból.


Első utam a Dönerstag nevű kis „álló” büfébe vezetett. Az egyik fő villamos vonal mentén található, azonban kinézetre nem éppen vonzó, azért azt meg kell hagyni, hogy az Üvegtigrisnél egy csillaggal többet érdemel. A hely érdekessége, hogy nem lehet leülni, cserébe az ember végignézheti, hogy mi is kerül bele abba a bizonyos Döner-tésztába. A kiszolgálás nagyon bájos, és a hely nevéből adódóan csütörtökön (Donnerstag Dönertag: a csütörtök Dönernap) kedvezményekkel csalogatják be a vendégeket, akiknek már attól összefut a nyál a szájukban, ha meglátják az ablakban a néhány bárszékre lecsapó vendég falatozását. Szóval, ingyen mozi, jó fűszeresen, amolyan török módra. Éhező egyetemistáknak és turistáknak csak ajánlani tudom. Ha megjött az ember gerjedelme egy kis kiválasztásra vagy egyéb alfari mókára, akkor inkább keressen fel egy másik éttermet. McDonalds?

Ha már itt tartunk, Meki….igen, nemcsak hogy ide is elért a blokkos pisilős hullám, de még akkor is elvárják az 50 centes kis tányérkába dobását, ha (elméletileg) ott kajáltál. Ehhez nem is fűznék többet, naná, hogy totál olajszagú leszel, mire kijössz és még a pisilésért is külön fizetni kell…oh, Deutschland, Deutschland…

De ki az az őrült, aki Németországban Mekibe jár, persze a németeket leszámítva. Nos, én inkább helyi specialitások híve vagyok, így meglátogattuk egy mexikói éttermet.

Az élmény páratlan, hintaágy, baldachin mindez egy kis chilivel és fergeteges koktélokkal. Tekintettel aszkéta életmódomra én csak az alkoholmentes koktéloknak hódoltam eddig, de nem panaszkodom, lehet alkohol nélkül élni!

A koktélozás lényege az, hogy délután öt és nyolc óra között happy hours van, amire a kedves pincérnő időben figyelmeztet is (!), minden koktélt fél áron kaphatunk meg, az ital méretéről nem is beszélve.

Az étel látványa pedig önmagáért beszél! Panaszt nem igazán hallottam egyik fogásra sem csapatunk tagjaitól. Ami probléma lehet, hogy bizonyos háttérismeret nélkül nem biztos, hogy el tudjuk fogyasztani az ételt. A mellettem ülő kolléga például egy háromtányéros fogásnak eshetett neki rövid várakozás után, miután maga szerkesztette meg a lakomáját. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy nagyon úgy tűnt, neki van valami sejtése a dolgokról. Természetesen a kevésbé kreatív felhasználók számára is szolgálnak kínálattal, mint például a chilis babbal töltött krumpli, ami szerény véleményem szerint ruszki lopás, de a tacchos is ismerős már a moziból. Csak ez nem a la magyar konyha, hanem a la igazi!

1 comment:

Anonymous said...

A Döner király!